Menü

Hírek

A Rummikub Világbajnokságról

Kassai Gerda, világbajnoki versenyző őszinte beszámolója a 2012 november 2-5 között megrendezett eseményről

"Mivel a Magyar bajnokságot én nyertem meg 2011-ben, én mehettem ki a világbajnokságra. Nagyon izgatottan vártam a versenyt.

 



Idén a világbajnokságot Szicíliában, Taorminában rendezték meg, ahol 32 ország indult el. Az utat repülővel tettük meg, majd a repülőtérről buszokkal szállították el a versenyzőket a szállodába. Már ott éreztük, hogy nagyon jó időnk lesz.
Az első nap mindenki kicsomagolt, ismerkedett a helyszínnel, majd este 7 órakor vacsorázni mentünk. Minden nagyon elegáns volt. A szálloda elképesztően gyönyörű volt, akármerre néztünk virágokat láttunk.

 


A vacsora előtt mindenki kapott egy névtáblát, amire rá volt írva annak az asztalnak a neve, ahova ülni kell. Soha nem vacsoráztunk a honfitársainkkal, így szerencsére volt alkalmunk megismerkedni a többi résztvevővel is. Az ételek nagyon finomak voltak, többnyire halakat és tésztákat ettünk, de szerintem ez várható volt.
A vacsoráról minden este későn kerültünk a szobánkba, ahova belépve ajándékokat találtunk az ágyunkon (mp3 lejátszó, óra, táska, pulóver stb.).
Szombaton csapatokat alkotva versenyen vettünk részt. A verseny során ismét új embereket ismertem meg, illetve bejárhattuk a várost. Nagyon sokat nevettünk, hiszen izgalmas feladatokon vettünk részt (beöltözhettünk az ottani népviseleti ruhába, megkóstoltuk a helyi süteményt, golfoztunk, énekeltünk…).

 


A szombati ebéd nem a szállodában volt, hanem egy külső étteremben. Én az ebéd vége felé már csak a játékra tudtam gondolni, mert már nagyon vártam, hogy elkezdődjön a verseny. A játék előtt, nekünk versenyzőknek elmondták a pontos szabályokat. Fontos változás, hogy világbajnokságon folyamatosan mérik az időt, tehát mindenkinek egy perc áll a rendelkezésére. Az asztalokat kisorsolták, így mindenkinek megvolt a saját helye. A játék két fordulóból állt. Az időt saját magunknak mértük egy időmérő segítségével. A nyolc játékból kettőt sikerült megnyernem, aminek én nagyon örültem.


Miután a szombati verseny lezajlott, az ajándékozási ceremónia következett. Minden versenyzőnek hoznia kellet magával az országára jellemző ajándékot a többi versenyzőnek.
A szombati vacsorának nagyon jó volt a hangulata. Szicíliai estet tartottak és élő zenét játszottak. Mindenkinek adtak egy kis csörgődobot, minek hatására elképesztően jó hangulat alakult. A vacsora alatt kihirdették a négy döntőst.

 



Vasárnap reggel, reggeli után, indultunk kis autókkal az Etnára.  A szervezők elmondták, hogy kényelmesen öltözzünk, hozzunk magunkkal meleg pulóvert. Az Etnára 1600 méterig mentünk fel. Odafent egy vulkanológus beszélt nekünk az Etnáról. Számomra meglepetés volt, hogy olyan sok növény található a vulkánon. Mire a kisebb sétáról visszamentünk a kocsikhoz, addigra már berendezték a döntő helyszínét. Elképesztően jól nézett ki, hogy a döntőt az Etnán rendezik. A világbajnokságot a holland versenyző nyerte meg, nyereménye pedig egy világkörüli út lett. A döntő után túrázni mentünk a vulkánon. Láthattunk egy kitörés által elzárt útszakaszt is. Borzalmas volt belegondolni, hogy itt emberek halhattak meg. Ezek után ebédelni mentünk, ami szintén itt az Etnán volt.

 



A vasárnapi vacsora tetszett nekem a legjobban. Mindenkit megkértek, hogy pontosan este 7 órára legyen a szálloda előtt, mert buszokkal visznek minket a vacsora helyszínére, de azt nem mondták meg, hol van. Én azt gondoltam, hogy nem lehet ennél szebb, vagy jobb hely, illetve, hogy hamar odaérünk. Ezzel ellentétben majdnem egy órát utaztunk, és egy olyan helyre vittek minket, amilyet én még azelőtt nem láttam. Egy kisebb kastély épületben volt ez a vacsora, gyönyörű környezettel. A vacsora a keresztapa köré volt építve, akivel találkozhattunk is. Mivel ez az utolsó vacsora volt, így itt már mindenki a saját honfitársaival ült egy asztalnál. Ezen az estén újból kihirdették a győztest, a versenyek eredményét is elmondták, illetve itt is voltak még vetélkedők.


A világbajnokság sajnos vasárnap a vacsora végén befejeződött. Amikor mentünk vissza a szállodába a busszal, két dologra lettem figyelmes. Először is, hogy síri csend van a buszban, másodszor is, hogy rengeteg élmény, impulzus ért engem az elmúlt 3 napon, mégis félig üresnek érzem magam, hiszen ez már nincs tovább. Nagyon nem akartam, hogy vége legyen.
Hétfőn reggel mindenki megreggelizett, majd pedig indultak ki a repülőtérre. Szerencsére mi maradtunk még egy napot így volt lehetőségünk jobban bejárni a várost.


Életem legnagyobb élménye volt ez az 5 nap. Egyrészt, mert elképesztően gyönyörű helyen voltam, a legmagasabb szintű kiszolgálással, másrészt, mert rengeteg jó embert ismertem meg.

Mindenkinek szívből kívánom, hogy részesüljön ilyen élményben!"



 

<<< Vissza
 
2012.12.13